Híreink

Hírcsoportok

Slideshow

Püspöki Könyvtár

A Püspöki Könyvtár az egyházmegye hajdanvolt püspökeinek könyvhagyatékát foglalja magába. Jelenleg 37 ezer kötet könyvet és folyóiratot tartalmaz, köztük igen régi és ritka köteteket is.


Alapítása Padányi Biró Márton püspök nevéhez fűződik, aki 1745-62 között töltötte be a püspöki széket. 607 kötetes gyűjteményét az általa építtetett sümegi palotában helyezte el. Könyvei a 20. század elején kerültek Veszprémbe, könyvtárszobájának berendezése az Iparművészeti Múzeumban látható.

A Biró-könyvtárról és értékes könyveiről bővebben itt olvashat

Koller Ignác képe a Koller KönyvtárbanUtóda a püspöki székben Nagymányai Koller Ignác (1762-1773). Ő építtette a veszprémi püspöki palotát. Az északi emeleti szárnyon, a kápolna mellett művészi berakásos bútorzatú könyvtárszobát létesített, amelynek polcain sorakoznak az általa vásárolt könyvek. 1671 kötetes könyvtárában 16. századi ritkaságok is találhatók.

A Koller-könyvtárról bővebben itt talál képes ismertetést

A későbbi veszprémi püspökök könyvtárából alig maradt Veszprémben valami. Sokuk nagyobb érseki székekbe kapott kinevezést, és könyvtárát magával vitte, mások nem az egyházmegyére hagyták könyveiket.

Hornig Károly bíborosA 19. század végén kapott új lendületet a Püspöki Könyvtár fejlődése Hornig Károly bíboros veszprémi püspöki kinevezésével. Biró Márton könyvtárát Veszprémbe hozatta, értékes bútorzatát pedig az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta, hogy mind a könyvanyag, mind a bútorzat állaga és megőrzése biztosított legyen. Hornig tudatosan és szenvedélyesen építette saját könyvtárát, és előmozdította az egyházmegye történetének kutatását. 1917-ben bekövetkezett halála után leltározták fel könyvtárát, melynek eredménye 17346 kötet. Ez a nagy mennyiségű könyvanyag képezte/képezi a Püspöki/Érseki Könyvtár gerincét.

Hornig bíboros könyvtáráról ide kattintva kaphat bővebb tájékoztatást

Veszprém két világháború közti püspöke – Rott Nándor – oldotta meg Biró Márton, Koller Ignác és Hornig Károly könyvtárának együttes kezelését azzal, hogy Schwartz Róbert szertartóját könyvtárossá nevezte ki 1928-ban. Gondos felkészültség után testvérével hozzálátott a hatalmas anyag újra történő leltározásához, majd ezt követően a szerzői és a szakkatalógus szerkesztéséhez. A munka 1929 januárjában kezdődött és miután ez év októberében testvére Genfbe távozott, ő maga vette át a protocollum vezetését és folytatta a feldolgozást. Páratlan iramú munkával elérték, hogy az 1931-es esztendő végére minden mű nyilvántartott, feldolgozott állapotban a kutatók rendelkezésére állt. 21.500 kötetet jelentett ez. Schwartz Róbert 1942. július31-én fejezi be 25.863 raktári számmal a leltárkönyv vezetését. Közben helyszűke miatt az egész anyagot – 1938-ban – a Körmendy-féle házba vitték, ahonnét 1948-ban ismét visszakerült a püspöki palotába.

Az 1960-as évek végén történt a székesegyházból az ömlesztett káptalani anyag átszállítása a püspöki palotába annak érdekében, hogy a védett anyag számbavétele mielőbb megvalósulhasson. Mivel a legtöbb ilyen jellegű kötet a szeminárium könyvtárában található, indokolttá vált a teljes állomány áttekinthetővé tétele. E sok figyelmet igénylő munka után hozzáláttak a védett anyag feldolgozásához.

A munkálatok befejeztével vált ismertté, hogy a Püspöki Könyvtárban értékes kódexeket, 23 ősnyomtatványt, 344 XVI. századi művet, 122 RMK – Régi Magyar Könyvtár – sorozatba tartozó művet, valamit 116 Hungarica jelzésű nyomtatványt őriznek. De gazdagítják a könyvtár állományát az értékes sorozatok is, többek közt az Elzevir kötetek és a Migne-sorozat.

Az állomány hagyatékokból, ajándékozás révén s a költségvetésben biztosított összegből eszközölt vásárlásokkal gyarapszik. Itt kell megemlítenünk az NKA (Nemzeti Kulturális Alapprogram) és a NKÖM (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma) minden évben nyújtott komoly támogatását az állományvédelem érdekében, melynek köszönhetően a XVI. századi kötetek a gondoskodást tükröző megújult formában jelennek meg a szemlélő előtt.