Híreink

Hírcsoportok

Slideshow

Káptalani könyvtár

A veszprémi székeskáptalan mindig meghatározó intézmény volt a város történetében. A török közeledtével a káptalan Zalaegerszegre menekült.

A török hatalom meggyengülésével először a káptalani könyvtár támad új életre. Idősebb Sennyei István veszprémi püspök 80 évi szünetelés után 1630 január 5-én ünnepélyesen visszaállítja a káptalant, és statutumokat ad számára, melyeket utódai Széchenyi György (1648-1658), ifj. Sennyei István (1659-1683), Biró Márton (1745-1762), Bajzáth József (1777-1802), Rott Nándor (1917-1939) az új viszonyokhoz mérten átdolgozva, 1667-ben, 1761-ben, 1780-ban és 1927-ben megerősítettek. A statutumok szerint a kanonok köteles könyveit, vagy azok helyett a káptalan áltat meghatározott összeget a káptalani könyvtárra hagyni, amit ha nem tenne, a mindenkori püspöknek és – széküresedés esetén – a káptalani helynöknek jogában áll megfelelő kárpótlást venni.

A káptalani könyvtár állománya 1812-ben 517 kötet. Ezek szinte kizárólag az 1700-as évek teológiai irodalmának termései.

Két kötet alakú katalógus készült 1846-ban. Az egyik szakkatalógus, a másik betűsoros. A kötetek száma 1183.

Az 1862-ből származó betűsoros katalógus 2107 kötetet sorol fel, melyek az első oldal prospectusa szerinti szakcsoportosításban kerültek a polcokra.

A káptalan 1904. április 23-án bízta meg könyvtárosát, Strausz Antalt, értékes és ritka példányokban gazdag könyvtárának rendezésével. Strausz áttanulmányozta a könyvtártan szakirodalmát, meglátogatott egyes nevezetesebb könyvtárakat, és amennyiben a hely és más körülmények engedték a Budapesti Egyetemi Könyvtár elveit törekedett megvalósítani. A cédulacímtár után állítja össze a szakcímtárat.

A Veszprémi Káptalan Könyvtárának betűsoros szakcímtára. Összeállította Strausz Antal káptalani könyvtáros. Veszprém, Egyházmegyei ny. 1904. már 6838 kötetet és 567 vegyes tartalmú füzetet vesz számba. Köztük VI. Kelemen pápa 36 szentbeszédének kéziratát a XIV. század végéről és 7 ősnyomtatványt, számos névtárat, évkönyvet, folyóiratot és hírlapot (Erdélyi Museum, Fillértár, Hasznos Mulatságok, Kossuth Hírlapja, Koszoru, Magyar Kurír, Magyar Museum, Minerva, Nemzeti Újság, Pressburger Zeitung, Sion, Társalkodó, Tudományos Gyűjtemény, Tudománytár stb.) a XVIII. század végéről és a XIX. század elejéről.

A káptalani könyvtár 1945 március elejéig a Dravecz-ház (Vár u. 37.) földszintjén működött. Ekkor helyiségeit a katonaság konyhává alakította át. A katonák a könyveket a székesegyház északi oratóriuma alatti raktárba hordták, és zsúfolták össze. Csak egy kisebb rész került át a püspöki palotába. Annyi, amennyinek az 1904-től újabb hagyatékok és beszerzések folytán mintegy 20.000 kötetre emelkedett állományból hely jutott a püspöki könyvtár rendelkezésére álló termek középső részén felállított polcokon.

Az 1960-as évek végén történt a székesegyházból az ömlesztett káptalani anyag átszállítása a püspöki palotába annak érdekében, hogy a védett anyag számbavétele mielőbb megvalósulhasson.